Katinkának
Emlékül...
Az élet útja rögös, és nehéz,
Vezérli egy túlvilági kéz,
Ha lépsz, gondold meg léptedet,
Mert visszalépni többé ,,nem lehet"
Múltkor az erdőben jártam,
Nevem egy fa oldalába vágtam
Azt idővel ellepi a moha,
De te el ne felejts ,,soha"
Írta nekem nagypapám és nagymamám 2004. 9.16.születésnapomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése