2012. november 20.
Hit és képzelet (2)
„Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott.” (Jeremiás 23:16)
Jézus azt mondta: „Kérjetek, és adatik nektek…” (Máté 7:7). Ez az ígéret azonban csak abban az esetben érvényes, ha összhangban van Isten akaratával az, amit kérsz (ld. 1János 5:14). Amikor egy szerződést írsz alá, nem engedheted meg magadnak, hogy nem olvasod el az apró betűs részt. Ha pedig az álmodról van szó, nem teheted meg, hogy figyelmen kívül hagyod a valóságot. Ha mégis így teszel, a valóság falába fogsz ütközni. Ha Isten álmot ad neked, megad minden szükségeset a valóra váltásához. Minél valóságtól elrugaszkodottabb az álom, annál nagyobb kísértést érzel arra, hogy olyan dolgokra számíts, amik nincsenek hatalmadban (például a szerencsére). Egyensúlyt kell találnod az álom vakmerősége és a valóságos helyzeted között. Igaz, hogy meg kell próbálnod elérni olyasmit is, amiről eddig azt hitted, nem vagy rá képes, de ugyanakkor, amit teszel, azt a saját erődre és az irányításod alatt álló más tényezőkre kell alapoznod. Ha azok a dolgok kezdenek egyre jobban foglalkoztatni, amikre nem bírsz befolyással, akkor egyre kevésbé fogsz fejlődni azokban a dolgokban, amelyek hatalmadban vannak. Ilyenkor pedig fantáziavilágban kezdesz élni. Amikor Isten ad neked álmot, akkor az a te erődre van szabva. Catherine B. Hales mondta: „Húszas éveinket azzal töltjük, hogy felfedezzük mindazt a sok száz dolgot, amik lehetnénk. Amikor azonban elérünk harmincas éveink érettségére, elkezdjük azt is felismerni, mi minden nem leszünk soha. A feladatunk az, hogy elérve negyvenes éveinkbe, és azon is túl, a kettőt összeillesszük – tisztában legyünk mind a képességeinkkel, mind a határainkkal – és legyünk a legjobbak, amik csak lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése