EMBERHALÁSZ 

Szeretnék lenni én erőtlen és szegény, 
az Úr szolgálatában halász. 
Ez a munka csodás, oly szép a halfogás, 
Ezért ég bennem a munkaláz. 

A hálóm én vinném, a mély vízbe vetném, 
s hogyha benne csak egy is akad, még 
azt is kivinném, az Úrhoz így vinném: 
Uram, hoztam Neked egy halat! 

Már kora hajnalon, kis halászcsónakom 
ott ring a hullámzó tengeren. 
Halfogás oly nehéz, vad a hullámverés, 
de az Úr ad erőt énnekem. 

Lesznek tán napjaim, hogy a víz partjain 
szétszakadt hálóim foltozom. 
Bánat arcomra ül, mert a hal elkerül, 
Mit tegyek Uram, Te jól tudod! 

Akkor Ő hozzám lép, a szívemre beszél: 
Lesznek még ragyogó hajnalok! 
Jöjj te bús Péterem, jöjj halász énvelem! 
S ekkor újra vele indulok! 

Szeretnék lenni én erőtlen és szegény, 
Az Úr szolgálatában halász. 
Ez a munka csodás, oly szép a halfogás, 
Azért szívemből száll a fohász: 

Uram, add meg nekem, hogy ifjú életem 
Bűnöst hozzon hozzád, melyre vársz. 
Lelked erejével, kezemben igéddel 
hadd legyek én is emberhalász!