2013. február 27.

Ráháb (1)

„Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő…” (Zsidók 11:31)

A következő néhány napban vizsgáljuk meg a parázna Ráháb történetét, aki egy halálra ítélt társadalomban élt. Isten azt mondta Ábrahámnak: „Neked adom és utódaidnak… Kánaán egész földjét…” (1Mózes 17:8). Mivel Ráháb Jerikó falánál élt, bizonyos értelemben a végzet határán élt. Mi is itt élünk. Napjaink vezetői mindent elkövetnek, hogy megállítsák a nukleáris fegyverek elterjedését, mert ha rossz kezekbe kerülnek, elpusztíthatják az egész világot. A Biblia beszél egy tűzvörös lóról, a lovasának pusztító erejű fegyvere van, amely el tudja űzni a békességet a földről (ld. Jelenések 6:4). Lehet, hogy ez egy atomfegyver? Péter azt írja: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” (2Péter 3:10-12). Rettegnünk kellene emiatt? Nem, a régi rend haláltusája csupán egy új rend születésének vajúdása. „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.” (2Péter 3:13-14). Csodálatos az, amit Isten tartogat megváltottainak!

Forrás: Maiige.hu