Mai ige

2013. július 20. Tökéletessé lenni a szenvedés által (2) „… ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár…” (Máté 26:39) Időnként előfordul keresztyén körökben, hogy amikor valaki szenved, mi valamilyen titkolt bűnt feltételezünk szenvedése mögött, és hibáztatjuk őt. Így azt gondoljuk, hogy velünk ez nem történhet meg, mert mi abban a konkrét bűnben nem vagyunk bűnösök, ugyebár? Micsoda szűklátókörűség! Hiszen tény, hogy Jézus, Isten bűntelen Fia is szenvedett! A Gecsemáné kertben nem állt elő valamilyen hamis virtuskodással, hogy ezt mondja: „Ide vele!” Nem! „…arcra borult, és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.«” Jézus elfogadta a szenvedést, és megmutatta nekünk, hogyan dicsőítse meg Istent a szenvedésben. Egy keresztyén szerző megjegyezte: „Isten sosem ígérte nekünk, hogy a tornádók el fogják kerülni a mi házunkat a pogány szomszédaink felé menet, sem azt, hogy a mikrobák elmenekülnek a keresztyének testéből. Nem leszünk kivételek e világ tragédiáiból, épp úgy, ahogyan Isten maga sem volt kivétel. Péter akkor kapta a legszigorúbb rendreutasítást, amikor az ellen tiltakozott, hogy a Krisztusnak szenvednie kell. Jézus azt mondta neki: »Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint… Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja« (Máté 16:23-25). Isten fogta a lehető legrosszabb dolgot, ami csak történhet – ártatlan Fia kivégzését – és a halál feletti végső győzelemmé formálta… a gonosz tervét a jó szolgálatába állította… Így »az ő sebei árán gyógyultunk meg« (Ézsaiás 53:5), és az ő gyengesége által tett minket erőssé.” Forrás: Maiige.hu „…maradjatok meg az én szeretetemben!” (János 15:9) Ahhoz, hogy otthon érezd magad Isten szeretetében: 1) Neki kell adnod napod első részét. A zsoltáros ezt írta: „…jó reggel kereslek téged…” (Zsoltárok 63:2 Károli). Ha nem tanulod meg, hogy Istennek add a napod első részét, akkor nem valószínű, hogy mélyebb kapcsolatot tudsz kiépíteni Vele. Minden reggel egy előre meghatározott helyen és időben légy Isten közelében, ahol nyugodt körülmények között tudsz olvasni, írni, elmélkedni, Igéjét tanulmányozni, hangosan kimondott szavakkal beszélgetni Vele, és igen, sírni is, ha arra van szükséged. 2) Rá kell érezned Igéje ízére, sőt habzsold élvezettel minden egyes hozzád intézett szavát! Fogadd úgy, amit mond neked, mint az ételt, mint értékes kincset, mint egy szerelmeslevelet! Ne feledd, azért olvasod, hogy találkozz valakivel! A célod nem az információszerzés, hanem a bensőséges kapcsolat. Állj meg, és gondold át jól, amit olvastál! Hadd hatoljon le lényed legmélyére, és számíts arra, hogy Isten kapcsolatba fog lépni veled! Biztosan így lesz! 3) Élő személyként beszélj vele, így hallgasd őt, nem úgy, mintha egy láthatatlan erő lenne. Előfordul, hogy úgy bánunk Istennel, mintha valami titokzatos hatalom lenne valahol „ott fent”. Nem! Ő azt akarja, hogy úgy szólj hozzá, mint egy barátodhoz, meg akarja hallgatni kéréseidet, aggodalmaidat és háládat. Rajta, nyugodtan legyél vele őszinte, és számíts arra, hogy viszonzásul „isteni szikrát”, új látásmódot és bölcsességet ad. Szánj időt arra, hogy csendben megállj előtte! Maradj ott, amíg ki nem alakul a kapcsolat! 4) Írd le gondolataidat és benyomásaidat; ne napi eseményekről szóló naplót, vagy valami irodalmi szárnypróbálgatást, hanem azt, amit személyesen megtapasztaltál az Istennel való járásod során. Beszéld meg vele csalódásaidat! Kérj tőle bölcsességet! Hagyd ott a lapon a kéréseid, amíg iránymutatást nem kapsz. Tartsd szem előtt válaszait! Fegyelemnek hívják ezeket az egyszerű szokásokat, mert erőfeszítés kell hozzá – de a jutalom miatt megéri!