Saját szerzemény :-)

                                                    /Lehajolt értem/

Hol is kezdjem. Talán ott, hogy megszülettem.
Csontjaim nem voltak rejtve Előtte,
Ő szánt engem a Földre.

De ahogy nőttem nőtt bűnöm is,
habár hallottam Róla akkor is. Rabja voltam az ördögnek,
s a többi bűnössel Jézust együtt öltem meg.

Mígnem megláttam az ördög háta mögött a keresztfát.
Akkor azt gondoltam felesleges szeretni őt,
 az igazi, egy, élő megmentőt.

Láttam a térdelő tömeget, ők is bíztattak engemet.
Menjek bátran szabadulni.
Kiáltottam nem lehet.

Rabláncaim szorosan tartottak, pedig azt hittem
 a Hit ad csak korlátokat. Mint kiderült ebben is tévedtem,
ott is szabadítani akart engem.

Vezetett az ördög éveken át, majd megéreztem a félelem illatát.
Segítségért ó kihez forduljak?
S a kereszt alatti tömegre gondoltam.

Elmentem tízszer és többször,
de lelkem nem volt ott vagy ötször.
 Néhány szócskára figyeltem, és gondosan el is rejtettem.

Istenhez csak szükségben fordultam,
míg engem Ő meg nem érintett,
 nem hittem el belőle semmit sem.

Majd egyszer egy szép napon felkeltem,
megnyílt a világ is előttem. Megtudtam ezer titok értelmét,
éreztem Megmentőm szellemét.

Azóta színes a világ előttem, mióta Őt meg ismertem.
Rabláncom törője, tudom Ő.
És már ott térdelek én is a kereszt előtt.

A tömegbe én is elvegyülök, bűnőm nem látszik ki közöttük.
Meghalt Ő értem és érted is.
Add oda szívedet Neki te is!
                                       (saját szerzeményem :-) )