Uram!
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla, Legyek a kendõ, mely könnyet töröl,
Lépcsõ, min felhalad valaki más, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
Ekevas, mely mélyen a földbe ás, A kéz legyek, mely váltig simogat,
Ám a kalász nem az õ érdeme. Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
[...] [...]
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
[...]
(Akarom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése