Reményem

Még van, hogy fájnak gyermekes megjegyzések, Ellenségeim szájából. Még van, hogy szívemig ér, mint tövis, S abba belehatol. Még van, hogy számat sértés hagyja el, S ez a bűnre jel. De mindig megbánom cselekedetem, Minden bűnös tettem. Jézusra nézek Őt áldom, megszabadít, Mert királyom. Kínozó beszédtek óh ellenség mit ér nekem? Avagy nem igaz-e Ha Isten velem ki ellenem? Felemelt a porból, sziklára állította lábam, Ám volt, hogy elhagytam nyájam. Megkeresett, s ölébe vett, S újból nyájához vezetett. Fáj még ha gúnyosak velem, de tudom, Van egy oly Istenem, Ki nem engedi, hogy bajom essen, És mindenhová kisér engem. (saját szerzemény)